Megbocsátás.

 

A szív nem tud megbocsátani,míg a sebe vérzik.

 

Megbocsátottam neki,és ezzel megengedtem,hogy újabb hibákat kövessen el.

 

Olyan hülyék vagyunk mi emberek,megbocsátjuk azt is amit nem lehet.

 

Voltál már szerelmes?Ha tényleg igazán szeretted,ugye,sose jutott az eszedbe,hogy megbocsáss neki valamit?Igaz?Akármit csinált azt mind helyesnek találtad nem?Akármilyen fájdalmat okozott vele.Akit szeretünk annak nem kell megbocsátani.Megbocsátani azoknak kell,akiket nem szeretünk.

Néha szavak nélkül kell megbocsátani.Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit,s jelekkel felelni a jelekre.Felejteni ott ahol feledésre van szükség,megróni máskor azt akinek szüksége van a megrovásra.Az igazi megbocsátás,mint a szeretet általában,intelligens és leleményes.És alázatos is,legfőképpen talán alázatos.

 

Az élet túlságosan rövid ahhoz,hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre,és mindent elraktározzunk ami fáj.

 

A megbocsátás az az illat,melyet az ibolya hint arra a cipősarokra amely eltapossa őt.

 

Tudom,hogy azok a dolgok,amit az ember a szerelemben elkövet,megmaradnak.Ha két ember együt marad,az nem azért van mert elfelejtik,ami történt,hanem azért,mert megbocsátják.

 

A gyűlölet energiája nem vezet sehová,de a megbocsátás energiája,amely a szeretetben testesül meg,jó útra terelheti az éltedet.

 

A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak,mint a módszerek,melyekkel takargatni próbálják őket.

Aki azt kérdezi tőled:haragszol-e még rá,az biztos,hogy közel áll hozzád,hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani,csak halkan.Ehhez talán még három lépés távolság is túl sok.

 

Néha fontolgatom,hogy elmegyek hozzá és megpróbálom valamiképp jóvátenni amit elkövettem,máskor meg azt gondolom,hogy ezek a sebek majdcsak maguktól is beforrnak.

 

Szívesebben bánom amit tettem,mint azt amihez gyáva voltam.

 

Megbocsátani és felejteni annyi,mint becses tapasztalatokat kidobni az ablakon.

 

Ahogy a megbocsátás meg tudja világosítani az emberi életet,éppúgy a szeretet is képes kiterjeszteni az emberi elmét.

 

Én szóra váltanám a gondolatot

De félek,hogy nem érdekel

Sajnos nem állnak össze a mondatok

Én nem ide jöttem,nem ezt akartam

Reményt kaptam csak az útra én.

Az örök átutazó

Azt,hogy minden bűnöm megbocsátható!